Zilahról jövet azon gondolkoztam, hogy hazaérve meg kellene nézzem hogyan is áll Szilágy megye, mit mutatnak a számok, a GDP, a megye fejlettségéről. Aztán rögvest az jutott eszembe, ha már egyesek a McDonalds bigmacjének árát használják két ország összehasonlítására, talán használhatnánk mi is, mondjuk a „mici-ek” árát, két város összehasonlítására. Persze nem annyira standardizált, de ha a mici árának és minőségének arányát nézzük, akkor Zilah legalább annyira fejlett város, mint Kolozsvár.

De visszatérve arra a kérdésre, hogy mit is mérünk a GDP-vel, milyen más mutatószámok vannak a gazdasági fejlettség mérésére, ajánlom egy nemzetközi konferencia honlapját, ahol módszereket, tudományos cikkeket találunk http://www.beyond-gdp.eu/.

Haute couture is art
quick weight loss A New Plan For America

Lehet, hogy mégis gyűjtögető életmódot folytat az ember. Arra gondoltam, szedjük össze, gyűjtsük be azokat a szavakat, fogalmakat, mondatok, amelyeket a régiókról szóló beszédben gyakran használnak, gyakran használunk. Hogy miért? Azért, hogy próbáljuk utána „kivesézni” őket. Szóval hajrá, írjátok meg nekem, mit nem értettek akkor, amikor régiókról szól a közbeszéd, vagy mi az ami érdekelne titeket ebben a témában.

with prices ranging from
snooki weight loss Robert Pattinson Beats David Beckham for Fashion Award

Az elmúlt időszakban többször is nekilendültem bejegyzést írni, de valahogy sehogy sem jött össze. A szünet nem volt elég hosszú, a laptop nem volt nálam, amikor utaztunk, az élet történései elsodorták a bejegyzéseket.

Először Gáspi blogjának lezárásakor akartam írni, arról, hogy vajon egy szakmai blogot az ember meddig ír és hogyan is. És főleg mennyire gyakran? Ahogy valami szakmai mondanivalója van? Vagy kiszab magának egy heti penzumot és sűrűn sűrűn írdogál? Ahogy jól esik neki? Én sajnálom, hogy Gáspi becsukta a boltot, rektorként is írhatna ám.

Aztán a pedig arról szerettem volna írni, hogy vajon mi is annak a jelentősége, hogy az EUROPOL 2010 január elsejétől az Unió ügynöksége lesz. Vajon többet „ér” majd mind eddig, vagy kevesebbet?

No meg amikor megalakult a Székelyföldi fejlesztési intézet, az jutott eszembe, hogy igen, most szurkolok. Hátha ez lesz az a pillanat, amikor minden megért/beért, és a nyilvánosságnak is köszönhetően talán talán lesz egy Székelyföldi fejlesztési terv. És talán talán nem felejtjük el, hogy fejleszteni nem csak Székelyföldön kell és lehet, hanem a saját településünkön, megyénkben is.

A minap, pontosabban szólva szombaton, Vásárhelyre autóztam, s valamelyik városon átmenet jutott eszembe, hogy erről kellene írni: arról, hogy mit is jelent nekünk a fejlesztés: a belvárosban lévő rázós utakat, és a városba bejövő csodálatosan sima útszakaszt?

Ma viszont, amikor ránéztem az Unió honlapjára, bevillant az agyamba, ma már nem mulaszthatom el, hogy írjak, hiszen megkezdődött egy olyan közmeghallgatás ami számunkra fontos ám. És amelyben talán hallatnunk kellene hangunkat: az épületek energia teljesítményéről szóló direktívát most gondolják újra. Szóval hajrá, az alábbi honlapon lehet erről tájékozódni, ott lehet véleményt mondani és ugyanott megtalálhatjuk a háttér anyagokat is.

http://ec.europa.eu/energy/demand/consultations/buildings_dir_en.htm

does one clothes leggings utilizing this dress
quick weight loss Career after 12th in Commerce and Courses after Commerce

Szünet van, tehát az Unió híreit olvasgatom. Ott bukkantam rá, a Római Szerződés-re amely elindult körülhajózni Európát . Érdekes kezdeményezés, amelyet a Hajózzunk Európáért egyesület indított útjára. A Római Szerződés útvonala a következő: Anvers, Kiel, Gdandsk, Rotterdam, Scheveningen, Bruxelles, Dunkerque, London, Cowes, Rochelle, Porto, Liszabon, Carthagena, La Valette, Róma, Castellon de la Plana, Marseille. Természetesen különböző rendezvények kísérik útját, és talán még mi is találkozhatunk vele.

Ezen a honlapon követhetjük a Római Szerződést http://www.sailforeurope.eu

so clearly there was some translation
snooki weight loss Some of the Types of Arthritis

Az ismert filozófus, író, Pascal Bruckner, 2000-ben esszét irt a boldogságról, mint kötelességről. „Új kollektív kábítószer árasztotta el nyugati világunkat: a boldogság kultusza. Legyetek boldogak! Iszonyatos parancs, ami alól nehezen lehet kibújni, hiszen azt állítja a javunkat akarja. Honnan tudjuk, hogy boldogok vagyunk? És mit mondjunk azoknak, akik szánalmasan bevallják: nem sikerül.”

A diákok egy másik elgondolkoztató kérdést is feltettek: miért kell annyira kétségbeesni, ha a gazdasági növekedés lassul, vagy alacsonyabb, mint egy adott átlag?

A múlt héten kiosztották az európai tudományos kutatás díjait, ahol egy olasz közgazdásznő, Luisa Corrado, a boldogság és a gazdagság kapcsolatát vizsgáló munkáját is díjazták. Az Unió hírszolgálatának háttéranyaga szerint a közgazdásznő olyan kérdéseket vizsgált, mint például: boldogabbá tesz-e a gazdasági növekedés? A nagyobb gazdagság könnyebbé teszi az életet, de elégedettebbek vagyunk-e az életünkkel? Hogyan hatnak a közpolitikai döntések a boldogság érzetünkre?”.

Boldognak kell lennünk, mert ez az új társadalmi norma? Boldognak kell lennünk, mert a gazdagság azzá tesz? Boldognak kell lennünk és közben beleroppanunk a nagy boldogság keresésbe? Boldoggá tesz minket, kolozsvári lakosokat, a város fejlődése? Hát az ország gazdasági növekedése?

now this boy is already in her head
weight loss tips Slippers Sock Fashions Right Now at MLegFashions

Bár mostanában rengeteg órám van, nagyon elfáradok, de nagyon szeretek tanítani. Minden hétre jut legalább egy pozitív meglepetés, egy kérdés amit feltesz egy diák, egy bemutató ami jól sikerült, néhány érdeklődő szempár az előadáson. Kérdések, amelyek kényszerítenek, hogy néhány „magától érthetődő” dolgot érvekkel alátámasztva elmagyarázzak. Kérdések, amelyek nyomán elindulva, néha ismeretlen terepre tévedve, rengeteg új dologgal ismerkedem meg.

Az egyik ilyen „magától érthetődő” dologgal a múlt héten találkoztam, amikor arról beszéltünk, milyen volt az elmúlt öt évben a világkereskedelem, milyen országok milyen százalékban részesültek ebből, mit mondhatunk az energiahordozók kereskedelméről, és mit mondhatunk az EU energia függéséről. Ezek közepette került elő a kérdés: jó-jó de mitől annyira jelentős Oroszország? A kérdező pedig egyértelműen érveket várt, nem azt, hogy Putyin így meg úgy, nem azt, hogy nagy ország, nem azt, hogy volt egy hidegháború. Úgyhogy megnéztem néhány kereskedelmi adatot, ami válaszként elmondható. Ezek pedig a következők (2006-os Eurostat adatok):
-az EU importjának Oroszország 10,4%-át jelentette, míg az exportjának csak 6,3%-át
-az EU kereskedelmi mérlege hiánnyal rendelkezik Oroszország vonatkozásában, ha az összes terméket nézzük
-ha az élelmiszer termékeket, italokat és dohányt nézzük akkor EU kereskedelmi mérlege többlettel rendelkezik Oroszország viszonylatában
-ha viszont a nyersanyagokat nézzük, az EU kereskedelmi mérlege deficites volt Oroszországgal szemben.
-az igazán nagy deficittel az EU az ásványi fűtőanyag, kenőanyagok és kapcsolt anyagoknál rendelkezett Oroszország viszonylatában.

Természetesen ezek még nem elegendő érvek, a miért is jelentős Oroszország kérdésére. De már egy kezdet.

how to realize success that include ricky gunn
quick weight loss The 6 Most Embarrassing War Stories of All Time

A tegnap, miközben a külügyminiszteri találkozót követő sajtótájékoztatót néztem, mind ott motoszkált az agyamban a kérdés: mit is jelent ez a nem-döntés Koszovó ügyében. Erre a kérdésre van egy evidens válasz: az, hogy a 27 tagállam nem tudott megegyezni egy egységes álláspont képviseletében Koszovó ügyében mutatja az Unió „határait”. Mutatja azt, hogy mennyire nehéz egyelőre politikai kérdéseket Uniós szinten kezelni. Ha előrántjuk a szerződéseket, akkor az is világossá válik, egyelőre külpolitikai szinten nem igazán van az Uniónak kompetenciája. Azaz az Unió egyik intézménye sem mondhatta volna a tagállamoknak, ismerjék el Koszovó függetlenségét, vagy nem hozhatott volna jogszabályt ebben az ügyben. A maximum egy nyilatkozat lett volna, de csak akkor, ha minden tagállam elismeri a független Koszovót. Nyilatkozat az végül született, amely mindenről beszél csak elismerésről nem. A „Tanács megjegyzi, hogy a tagállamok a nemzeti gyakorlattal és a nemzetközi joggal összhangban döntenek a Koszovóval való kapcsolatukról”.

Az igazán érdekes kérdés számomra nem is a megfogalmazása a nyilatkozatnak, hanem inkább az, hogy vajon az egész több-e mint a részek összege. Azaz vajon a Bizottság, amelyet sokan az Európai Unió érdekeit kifejező intézménynek tartanak, amely nem tagállami érdekeket, hanem az „egésznek” az érdekeit fejezi ki, mit tesz ebben a helyzetben. Meg lehet-e, elméletileg, fogalmazni, mi az Uniónak az érdeke Koszovóval kapcsolatban?

Természetesen én is tudom, hogy a Bizottság mozgástere nagyon pontosan meg van határozva. De azért az mégis érdekes, hogy Solana kedden abba a Koszovóba látogatott, amelyet egyelőre csak kevés tagállam ismer el és találkozott az el nem ismert Koszóvó államfőjével és miniszterelnökével.

A külügyminiszterek találkozója után kiadott nyilatkozat a Nyugat-Balkán „európai perspektívájáról” beszél. Az EU koszovói jelenlétét tárgyaló honlapok is egyelőre ügyesen megkerülik azt a kérdést mi is Koszovó. Arról azonban beszélnek, hogy az EU koszovói jelenléte, vagy perspektívája, három pillérre épül: egy politikaira http://www.ico-kos.org/english/index.html , egy operatívra http://www.eupt-kosovo.eu/new/index.php és egy gazdaságira http://www.delprn.ec.europa.eu/.

Minden jel egy nagyon óvatos egyensúlyozgatásra utal, a kérdés csak az, mi között. A mozgások ellentétesek: van egy Uniónk, amelynek külpolitikában a szerződések által megszabott mozgástere nagyon kicsi, de külpolitikai ambíciói eléggé nagyok; van 27 tagállamunk, amelyek kormánya különbözőképpen érzékeli a koszovói kérdés súlyát; van egy bonyolult nemzetközi helyzet; és van a vissza visszatérő rémálom a Balkán mind a világháborúk kirobbantója.

Different types of Indian Clothing
miranda lambert weight loss How To Dress Your Body

Körülöttem sokan amerikai választási lázban égnek, egyesek azért mert arra jártak és esküsznek az amerikai demokrácia nagyszerűségére, mások azért mert jó kampánytechnikákat lehet tanulni tőlük, mások mert jó a jelöltek közötti vita, megint mások mert jól lehet ilyenkor amerikaiul tanulni.

Be kell vallanom még akkor is, ha ez politikailag, vagy társadalmilag, vagy csak amúgy nem korrekt, hogy önmagában az amerikai előválasztások, választások engem nem hoznak lázba. De tekintetbe véve, hogy nemrégiben megkérdeztek milyen hatással járnak az amerikai elnökválasztások az Unióra, nekiültem és olvasgattam szorgalmasan amerikai, angol, francia, magyar sajtót.

Miért is kellene érdekeljen engem Kolozsvár utcáin járó, és az amerikai demokráciára nem esküdöző emberként, ki az amerikai elnök. A válasz tulajdonképpen végtelenül egyszerű. Az USA tetszik nem teszik, egyike azon országoknak amelyek alapvetően hatással vannak a világ menetére. És áttételeken keresztül, de a világ menete rám is hat. Ha arra gondolunk, hogy az egyre inkább recessziónak kinéző amerikai gazdasági helyzet, hat az európai piacokra is, és az hat a romániai piacra is, akár a romániai hitel feltételekre is, hát nagyon nem mindegy, hogy az aki a következő amerikai elnök lesz, illetve a következő amerikai elnök csapata, hogyan tudja kezelni a gazdasági helyzetet.

Az európai sajtó kedvence úgy néz ki elég egyértelműen Barack Hussein Obama. Csak azt nem kellene elfelejteni, hogy az amerikai elnök alapvetően az USA érdekeit fogja szem előtt tartani, és bármennyire szeretjük vagy nem aszerint is fog cselekedni.

Érdekes mit gondol a Le Monde egyik cikk írója Ignacio Ramonet, aki szerint minden hozzávaló megvan egy hosszantartó világgazdasági krízishez és a krízis kimenete „attól függ, hogy mennyire képesek az ázsiai gazdaságok felváltani az amerikai motort. Akkor pedig a Nyugat hanyatlásának egy újabb jelét látnánk, amely előrejelzi a világ-gazdaság központjának elmozdulását az Egyesült Államokból Kínába. Ilyenként a krízis egy modell végét jelentené”.

Szóval tulajdonképpen szurkolhatunk az amerikaiaknak, válasszanak egy olyan elnököt, aki sikerrel tudja a jövendő krízist kezelni.

like this sandwich shop worker
miranda lambert weight loss MAX Energi may be a best choice for a plug

A múlt nap valami előadást készítettem elő, franciául és angolul volt meg ugyanaz az EU-s anyag. Felváltva használtam őket, amikor nem voltam biztos abban, hogyan is kell a francia szót lefordítani, melyik értelmét kell használni, akkor megnéztem az angolt. Hozzá kell tennem a francia nyelvtudásom, toronymagasan veri az angolomat, ahogy uniósul mondják az első nyelvem a francia, a második lészen az angol. Egyszer csak azon vettem észre magam, meg nem tudnám mondani éppen milyen nyelven olvastam az illető anyagot, de szorgalmasan írtam az előadást magyarul…

Nem csoda tehát, hogy kellően kíváncsian olvastam azt az EU-s hirt amely az Értelmiségiek csoportja a kultúrák közötti párbeszédhez javaslatairól szólt. Már eleve az elnevezés értelmiségiek csoportja is izgalmas, de ha megnézzük a résztvevők listáját akkor sok ismerős névvel találkozhatunk: Amin Maalouf iró (elnök), Jutta Limbach a Goethe intézet igazgatója, Sandra Pralong kommunikációs szakértő, Simonetta Agnello Hornby iró, David Green az Európai Nemzeti Kulturális Intézetek elnöke, Eduardo Lourenco filozófus, Jacques de Decker iró, a belgiumi Francia nyelvi és irodalmi Királyi Akadémia állandó titkára, Jan Sokol filózofus, Jens Christian Groendahl iró, Tahar Ben Jelloun iró.
Az alig 29 oldalas jelentés egy sor fontos kérdéssel indít: „Hogyan lehet elérni, hogy a különböző népek harmonikusan éljenek együtt? Hogyan lehet megértetni velük a közös sorsot és az együvé tartozást? Meg kell-e fogalmazni az európai identitást? Vajon az összehangolhatja az összes különbséget? Magába tud ez az identitás olvasztani nem európai eredetű elemeket is? A különböző kultúrák tiszteletben tartása összehangolható-e az alapvető értékek tiszteletben tartásával?”.

Vérmérséklettől függ ki mit talál fontosnak ebből a dokumentumból, és helytől mit lehet felsorolni. Én a következőket ragadnám ki a megfogalmazott alapelvek közül:”

Ha a legtöbb európai nemzet a saját nyelvi identitásának alapjára építkezett, az Európai Unió csak a nyelvi sokszínűségére építhet. Ez véleményünk szerint különösen fontos összetartó erő. Az, hogy az együvé tartozás élménye a nyelvi és kulturális sokszínűségen alapul, rendkívül erős ellenszer a fanatizmus ellen, amely felé oly sokszor tértek le az útról az európai identitás-kinyilvánítások régen és napjainkban.

Európa identitása nem tiszta lap, de nem is előre megírt és kinyomtatott lap. Ezt az oldalt éppen most írják. Létezik egy hallatlanul gazdag, az emberiség történetében kevés hasonlóval büszkélkedhető közös művészi, szellemi, anyagi és erkölcsi örökség, amit egymást követő generációk építettek, és amely megérdemli, hogy megőrizzék, elismerjék és megosszák. Minden európainak – bárhol is éljen, bárhonnan is jöjjön – magáévá kell tudnia tenni ezt az örökséget, sajátjaként elismerni arrogancia nélkül, de jogos büszkeséggel. Mindazonáltal örökségünk nem lezárt katalógus. Minden nemzedék feladata, hogy kivétel nélkül, minden területen gazdagítsa azt az emberek affinitása szerint, azon különböző hatásoktól függően, amelyek manapság a világ minden tájáról érnek bennünket. Azokat, akik Európa részévé válnak – és ezen értjük a bevándorlókat, az új tagállamok állampolgárait, valamint az életet éppen felfedező, különböző országokból jövő fiatal európaiakat – folyamatosan ösztönözni kell ezen a kettős módon: a közös örökség megszerzése, valamint az ahhoz való saját hozzájárulás iránti vágyra.

Az emberi lény méltóságának védelme, fizikai és erkölcsi integritásának megőrzése, természetes környezete leromlásának megakadályozása, a bőrszínhez, valláshoz, nyelvhez, etnikai hovatartozáshoz, nemhez, korhoz, fogyatékossághoz kapcsolódó bármely visszaélés, a megalázás és a hátrányos megkülönböztetés elutasítása – ezek azok az értékek, amelyek tekintetében semmiféle megalkuvásnak nincs helye, bármiféle kulturális egyediség nevében is történjen az.”

És ami szerintem még nagyon fontos, az Értelmiségi csoport hozzáállása a kapott feladathoz, amelyet máshol is figyelembe lehetne venni: “Ezen elvek fényében megpróbáltunk olyan megoldást találni, amely egyszerre becsvágyó, és realista is. Becsvágyó, mivel az elérendő cél nem az „elkerülhetetlen késleltetése”, éppen ellenkezőleg, a nyelvi sokszínűség tartós beemelése az európaiak – polgárok, népek és intézmények – életébe: becsvágyó, mert a megoldásnak a figyelembe vett nyelvek számától függetlenül működnie kell, és azért is, mert nem egyszerűen olyan megoldásról van szó, amely nem hogy nem árt az európai integrációnak, hanem jelentős előrehaladást tesz lehetővé. Megközelítésünk mindeközben realista marad. Vállalkozásunk során folyamatosan észben tartottuk, hogy az elképzeléseinknek semmi értelme, ha nem valóban alkalmazható javaslatokban bontakozik ki. Természetesen az ilyen összetett problémákra nincsenek egyszerű megoldások, de fontos az irány meghatározása.”

The choice is all yours
christina aguilera weight loss Factors That Influence the Design Process

Ugye mennyire nagyképűen hangzik az előbbi cím? Hogyan is lehet egy ember egy másik emberé? Hát sehogyan. Mindannyiunknak van viszont egy saját maga által kialakított képe egy íróról, egy költőről, egy tanárról, egy sportolóról, egy hobbitról . Néhány hete párhuzamosan elő-elő jön több kérdés is, amelyet előbb utóbb meg kellene válaszolni: a felelősség kérdése, a mítoszrombolás kérdése, a fogalmak lebontásának kérdése. Most éppen anyagot gyűjtögetek. Hogy mikor lesz ezekből kiforrott szöveg, az egy másik kérdés. De a nagy könyvkeresgélés közepette rábukkantam, újra felfedeztem az „én” Satre-mat, az „én” Aron-mat, az „én” Derridámat. Talán furcsa mód de reálos létemre kedveltem a filozófiát. A pesti közgázon pedig nemcsak kötelező tárgyként, hanem válaszhatóként is megjelent a filozófia. Tematikus filozófia kurzusunk volt, én annak idején a szabadság filozófia kurzust választottam. Ennek a végén kellett írni egy általunk kiválasztott szerző szabadság filozófiájáról. Én Sartre-t választottam és emlékeszem rengeteget olvastam, filmeket néztem róla, Francia Intézet könyvtárába jártam, a Széchényiben elsőként olvastam el (nekem kellett felbontsák) a „L’être et le néant”-ot. Még mindig megvannak a jegyzeteim, no persze a dolgozatom is. Hát határozottan látszik a dolgozat szövegén, hogy 19 éves voltam. Olyanokat jegyzeteltem ki Sartre munkáiból, mint:
„… amikor azt mondjuk az ember felelős saját magáért akkor nem azt akarjuk mondani, hogy az ember csak saját magáért felelős, hanem, hogy minden emberért felelős”
„Az ember nem lehet néha szabad néha nem. (…) A szabadság továbbá nem szeszély vagy önkény, nem tehetek bármikor bármit. Amennyiben a szabadság egybeesik az ember létével, annyiban a szabadság pusztán önmagát határolja, vagyis nem áll módomban nem szabadnak lenni. Választhatok amit akarok, de azt nem választhatom, hogy ne válasszak: szabadságra vagyok ítélve”

és akkor vissza az értelmiségi szerepéhez, szintén Sartre írta a Temps Modernes beköszöntőjében

„…minthogy az író semmiképp nem vonulhat félre, kapcsolódjék hát szorosan a korához, ez számára az egyedüli lehetőség: a kor őérte van, s ő a koráért. Mi a kortársainknak írunk, mi nem a jövő szemével nézzük a világunkat, hanem a testi szemünkkel, az igazi halandó két szemünkkel. Nem fellebbviteli szinten akarjuk megnyerni perünket, s nem érdekel bennünket a halál utáni rehabilitálás, a pereket itt ezen a földön és a mi életünkben nyerjük meg vagy veszítjük el”.

Raymond Aronnal később „találkoztam”, már nemzetközi kapcsolatos koromban, azaz harmadéven. Ő is egy olyan „tudós” volt, aki benne élt a társadalmában, a jelenben, lásd rendszeres sajtóban megjelenő kommentárjait. „Sokan akik politikáról írnak, vagy felbőszülten az ellenfeleik ellen írnak, vagy az univerzális lelkiismeret tolmácsának látják magukat. Sartre mindkét szerepet játssza egyszerre. Elítéli egyesek állásfoglalását, másrészt pedig szörnyű dolgokat ír azokról az emberekről, akiket nem szeret. Mindenféle ellenérzés nélkül beszélek, minden ellenére megtartottam barátságunkat és csodálatomat iránta. Ő egyszerre volt az univerzális lelkiismeret és az elszabadult vihar. Én nem vagyok sem egyik sem másik. Néha szigorú voltam a kollaboráló francia írókkal szemben, néha túl szigorú, de nem kísértett az, hogy szigorú legyek általában véve a franciákkal.” Aron két legfontosabb értéke az „igazság és a szabadság, a két fogalom számomra elválaszhatatlan. Az igazság szeretete és a hazugság iránti irtózat, azt hiszem ezek azok, amelyek a létem és a gondolkodásmódom legmélyén vannak. Ahhoz, hogy az igazságot elmondhassam szabadnak kell lennem”.

Derridával is egyetemi tanulmányaim elején találkoztam. Az előbbi találkozásoktól annyiban különbözik eme utóbbi, hogy először láttam egy Derrida előadást azután kezdtem olvasgatni. Ő írta a következőket: „Anélkül, hogy tudnám ki érdemli meg ma a filozófus nevet, csábít az, hogy a jövőben azt nevezzem filozófusnak aki felelősen reflektál és felelősségre vonja azokat akiknek gondjaira van bízva a „köz” szó, a nemzetközi jog intézményei és beszédmódja. Filozófus az (dekonstruáló filozófusnak nevezném) aki megpróbálja elemezni a filozófiai örökségek és a még domináns, de változásban lévő jogi-politikai rendszer közötti kapcsolatot, azért, hogy levonja a praktikus és effektív következtetéseket. Filozófus az, aki új szempontokat keres a „megértés” és az „igazolás” közötti különbség tételre”.

5 deceptive ways to make yourself more comfortable briefly
miranda lambert weight loss Christie’s Auction of Kenneth Jay Lane Fashion Jewelry From Private Owners